Ma reggel itthon volt lehetőségem edzeni. Miközben emelgettem a lábam, néztem a ráncokat a hasamon, és megszületett bennem az elhatározás, hogy ezt Veletek is megosztom. Tudjátok vagy látjátok, hogy nem vagyok tükör előtt szelfizős típus, de itt a ‘jó szög’ megkövetelte, társaság hiányában. A feltöltött képekkel szeretném bemutatni (én is – ahogy az elmúlt időszakban egyre többen), hogy mennyit számít egy jó vagy rossz testtartás, póz vagy akár a fények. A képek 10 perc eltéréssel készültek. Mindkét kép retusálatlan, filtert sem tettem rá. Rendszeresen sportolok, egészségesen táplálkozom, nincs súlyfeleslegem. Ennek eredményét látjátok a 2. képen. Az elsőn pedig a 2 Kisfiam lenyomatait a testemen. Bevallom, engem sosem feszélyezett, mindig úgy tekintettem ezekre a ráncokra, mint ajándékokra, hiszen a testem alkalmas arra, hogy Gyermekek növekedjenek benne, és ez hatalmas áldás. 🙏 (A köldöksérv más kérdés, az fájdalmas, valószínűleg operációra fog sor kerülni.) De edzőként, barátnőként hallom más Nőktől, hogy zavarja Őket, zavar Titeket (ha szabad így) a testetek átalakulása. Nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy hány nő örülne ezeknek a striáknak, ráncoknak, ha megadatna… Ennek ellenére úgy éreztem, talán segíti az önbizalmatokat, ha látjátok, a legtöbben így vagyunk szülés után. Bár nekem már a Kicsi is 4 éves, a Nagyobb pedig 6, de értitek a lényeget. 🙂 Szeretettel, Andi ❤
