Úgy gondoltam, megosztom Veletek a saját történetemet. Bár nem kapcsolódik közvetlenül az oldal profiljához, mégis zömében nők vagyunk itt, így talán segítség lehet Nektek. Ha már egy valakinek segít, én örülök.
Egy kicsit a kezdetekről.
Alapvetően az anyatejes táplálás híve vagyok. Első gyermekem 2014-ben született, ekkor közel 26 éves voltam. Sajnos nem volt sikertörténet a szoptatás, összesen 3 hétig tartott. Mindketten kellettünk hozzá, hogy ez így alakuljon, de így utólag inkább a saját felelősségemet látom benne. Az első akadálynál feladtam, tápszerhez nyúltam, és maradtunk is annál. Kaptam hideget-meleget a környezetemtől, még olyan emberek is megítéltek, akiket nem is ismerek személyesen. A legfájóbb kritika az volt, hogy féltem a mellemet. Mindezek azonban eltörpültek az évekig tartó belső konfliktus mellett, amit átéltem. Mára elfogadtam, hogy akkor azzal az eszköz készlettel tudtam dolgozni, amim volt, és akkor is a legjobbat akartam Sebinek, úgy ahogy most is mindhárom Fiamnak, még ha most másképp is csinálnám, csinálom.
Olivér 2016-ban született, 2 évvel később. Nagyon tudatosan készültem a szoptatásra, szerettem volna, ha sikerül. A várandósságom alatt hallottam egy nagyon kedves szoptatási tanácsadóról, és el is döntöttem, hogy szülés után konzultálni fogok vele, akkor is, ha minden rendben megy majd. Így is lett. Olivér 15 hónapig volt anyatejes, 6 hónapig kizárólag azt kapott. Sikersztori. ✅
A Márkkal való várandósságom alatt annyira magabiztos voltam e tekintetben, hogy nem is akartam cumisüveget venni. Minek ugyebár, 6 hónapig úgyis csak szopizik… Még szerencse, hogy a mellszívóhoz adtak egyet. 3 hetes volt Márk, amikor egyik este csak sírt és sírt. Evett, tiszta volt a pelus, minden rendben, nem értettem. Lehet, hogy még éhes? Nem elég a tej? A férjem hozott a patikából tápszert. Adtunk neki, és megnyugodott. Egyrészt boldog voltam, hogy megoldottuk a problémáját, másrészt iszonyú kudarcnak éltem meg Olivér után, hogy tápszerhez kell nyúlnom. Mit rontottam el? Mit csináltam másképp? Semmit. Átgondoltam, hogy milyen hónapok állnak mögöttünk. Rengeteg stressz ért a várandósság alatt. A gyermekágy idején sem pihentem úgy, mint az első 2 esetben, hiszen még 2 gyermeket kellett ellátnom, nem értem rá pihenni, aludni. Szóval úgy éreztem, ennyi elég volt ahhoz, hogy a tejtermelést negatívan befolyásolja. Megbékéltem azzal, hogy naponta 30-60-90 ml tápszert adok az anyatej mellé. Legalábbis azt gondoltam, hogy megbékéltem, valójában viszont észrevettem, hogy mindenkinek magyarázkodom, akivel szóba került Márk táplálása. Szerettem volna elfogadni, belehelyezkedni, de ha igazán magamba néztem, bántott a dolog.
Szakember segítségét is kértem, aki elmondta, hogy Ő úgy gondolja, el fogjuk tudni hagyni a tápszert. Jól esett hallani, de nem hittem magamban. Biztonságérzetet adott, hogy van mihez nyúlni, ha úgy látom, elfogyott a tej, és ez a baj, ezért sír Márk. Július közepén Esztergomból Budapestre költöztünk. Talán mondanom sem kell, hogy július sem az önfeledt pihenésről szólt. Pár nap múlva ellátogatott hozzánk a védőnő (egyébként meggyőződésem, hogy védőnőnek csak Angyalok állnak – vagy nekünk volt részünk ekkora áldásban minden alkalommal, amikor új körzetbe kerültünk). A káosz kellős közepére érkezett. Dobozok, 2 örökmozgó Nagyfiú, 1 hasfájós csecsemő és egy teljesen kimerült anyuka várta. Miután másodszor sírtam el magam a fél órás látogatás alatt, megkérdezte, mi bánt ennyire a körülmények mellett. A szoptatás. Nem megy. Nem megy úgy, ahogy szeretném. Ahogy Olival ment. Megerősített benne, hogy Márk nagyon szépen hízik, szerinte nincs szükség tápszerre, csak nekem nyújt biztonságot. Nem Ő volt az első, aki ezt mondta, mégis ebben a pillanatban nyertem erőt. Ennek két hete. Fokozatosan leálltunk, minden stresszt elhagyva ebben a témában. Jelenleg kizárólag anyatejet kap Márk. Tudom, hogy vannak olyan esetek, amikor nem megy, nekem is volt ilyen, ahogy az elején is írtam. És ezekben a helyzetekben áldás a tápszer. Ezt a bejegyzést bátorításnak szánom olyan Anyáknak, akik hozzám hasonlóan nem hittek/hisznek magukban. Nagyon boldog, babakacajban gazdag napokat kívánok Nektek!
Szeretettel,
Andi