Gimiben szertornáztam egy rövid ideig. Kimagasló tehetség nem voltam, de egész jól boldogultam, és nem mellesleg élveztem is. A spárga mumus volt. Gyakoroltam, nyújtottam, lazítottam, de mindig elválasztott egy (vastagabb) hajszál a sikertől.
Amikor elkezdtem rendszeresen jógázni, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne egyszer eljutni arra a szintre, hogy menjen a spárga. Nagyon messze voltam tőle. 🙂 2 éve elkezdtem nyújtani rá, fotókat készítettem, naplót vezettem. De semmi, nem ment lejjebb. Aztán elengedtem, illetve ezzel körülbelül egyidejűleg azt is, hogy a szép pózok kivitelezése legyen a cél. Kezdtem komolyabban venni a jógát, inkább szellemi szinten, semmint fizikai szinten. A jógázás életformává vált, ami már nem csak az ászanák gyakorlásában merült ki, bár azt is végeztem és végzem heti 5-6 alkalommal. Elkezdtem olvasni, pranayamázni, mantrákat tanulni, yoga nidràzni. Elvégeztem a Jógapszichológia kurzust a Narada Akadémián Bakos Attila és Bakos Judit Eszter PhD. vezetésével, illetve jelenleg a SelfnessYoga Akadémia hallgatója vagyok, jógaoktatónak készülök.
Most, 4 hónappal szülés után egyáltalán nem számítottam rá, hogy a testem enged, és megérkezem hanumanasanába. Kedden napközben csak Márkkal voltam itthon, Ő pedig elaludt. Elkezdtem ászanázni, és éreztem, hogy rugalmasabb, hajlékonyabb vagyok, mint általában. Gondoltam, megpróbálok lecsúszni. És sikerült. Életemben először, 33 évesen mindkét oldalra. Leírhatatlan az öröm, amit éreztem. Elgondolkoztam, hogy vajon miért most. A rendszeres gyakorlás (bár nem célzott) volt az egyik tényező, a másik pedig az elmúlt évem történései. Sok váratlan és várt változást éltem meg, amelyek megtanítottak a merevség elengedésére. Rugalmasabb lettem, és ez fizikai szinten is megjelent. 🙏 Szóval én is csak megerősíteni tudom, amit sok jógitól hallottam már, hogy engedd el az elvárásokat, gyakorolj rendszeresen, és egyszer csak megérkezel. 🙂🕉