Érlelődik bennem jóideje egy bejegyzés az integrációról, az oktatásról.
Tudom, hogy kicsit off téma, de jelenleg ez foglalkoztat a leginkább.
A legidősebb Fiam 8 éves, BTMN-es. Számtalanszor vizsgálták már adhd-ra, autizmusra. Negatív. Idegrendszeri éretlensége van, ami fejlesztésekkel, illetve megfelelő sportválasztással be fog érni. Ezek meg is hozták már az eredmény nagy részét mozgásban illetve kognitív területeken. Amin még dolgozunk, az a viselkedés. A szakemberek véleménye szerint, Sebi szorong új vagy nem elfogadó környezetben, és ez a szorongás szélsőséges viselkedésben ölt testet. Többek között piszkálódik, verekszik.
Nagyon sok jó emberrel, pedagógussal, gyógypedagógussal és edzővel találkoztunk az elmúlt években, egy történetet ki is emelnék közülük. Mert így is lehet. Ez nem szponzorált tartalom, saját élmény.
Sebi thai-box táborban volt nyáron. 2 nap után jelezte az edzője, hogy gondok vannak a viselkedésével, keressünk megoldást. Én ki akartam venni Őt a táborból. Gábor és felesége, Betti viszont kompromisszumot javasoltak. Először azt, hogy menjek el én is a külsős programokra. Márk miatt ezt nem tudtam megtenni, így végül arra jutottunk, hogy a reggeli és délutáni edzésekre beviszem Őt. Gáborék napról napra növelték a bent töltött időt. Esélyt adtak neki, szeretetet és elfogadást. Aminek eredményeképp Sebi hálás volt, és boldog. Azóta is alig várja az edzéseket. Megoldás orientáltak voltak, és nem a kibúvót keresték. Én is tudom, hogy nem megy mindig, minden körülmények között. Volt már olyan is, hogy valaki minden tőle telhetőt megtett, mégsem happy enddel zárult az együttműködés. De általánosan az a tapasztalatom, hogy a támogató hozzáállás működik.
6 éve foglalkozom önismerettel, akkor született a középső Fiam, Olivér, és ekkor kezdődött Sebinél a szélsőséges viselkedés. Azért fordultam kezdetben szakemberhez, hogy segíthessek neki, megértsem a működését. Nos, ez egy máig tartó folyamat. Így visszatekintve, hálás lehetek Sebinek az elmúlt évekért. Megtanított kőkeményen szembenézni, elfogadni, és feltétel nélkül szeretni. Korábban úgy néztem egy ilyen viselkedésű gyerekre és a szüleire, hogy fel sem merült bennem, mit élhetnek át. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem nevelik meg azt a gyereket, miért nem foglalkoznak vele többet. Persze itt a saját gyermekkori sérüléseim jócskán közrejátszottak abban, hogy ezt a sémát működtettem. Úgy érzem, megtanultam a leckét, hogy ne ítélkezzek, hiszen a saját bőrömön tapasztalom, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Se a gyereknek, se a szülőnek, se a testvéreknek. Azt is neki köszönhetem, hogy letettem a ‘mit gondolnak mások?’ csomagomat. Hát mit? Ő ezt, Ő pedig azt. Mindenki a saját megértésével tud működni. De ez nem az én dolgom, és nem is az én felelősségem. Nekem megvan a sajátom, ami pontosan elég az energiakészletemhez. Néha még egy kicsit több is annál.
Most egy kicsit elkanyarodnék a jógafilozófiához. A jóga úgy tanítja, hogy minden egy. Mindannyian része vagyunk a Nagy Egésznek. És ez így van rendben. Van, aki szép, van, aki kevésbé, van aki az ellenkező nemhez vonzódik, van, aki a sajátjához, vannak kiemelkedő tehetségek és vannak, akik a szorgalmukkal érik el a céljaikat. Folytathatnám még a sort. Mindenki más, és másért van itt.
Úgy látom, nekem az élet feladta a leckét, hogy tanuljam és népszerűsítsem az elfogadást. Minden nap ezt teszem, hétköznapi szituációkban is, amikor Sebi így vagy úgy viselkedik. És ami a legnehezebb része volt ennek, hogy én magam megtaláljam az utat, és ne akarjam a Fiamat megváltoztatni. Sokkal inkább idomuljak az Ő igényeihez, és rendületlenül segítsem Őt a saját útján. Ebben a folyamatban mindig szegődnek mellénk segítők. Mint Gáborék, akiket a bejegyzés elején említettem, illetve gyógypedagógusok, pedagógusok, terapeuták, barátok. Hála Istennek, hosszan sorolhatnám.
Azért is írtam erről, amellett, hogy a mindennapjaim szerves részét képezi a téma, hogy olyan Szülőkkel tudjunk kapcsolódni, akik hasonló cipőben járnak. Úgy gondolom, hogy a pozitív példák mindig erőt adnak, csakúgy, mint a sorsközösség érzése, egymás támogatása.